Sziasztok! Mint láthatjátok új bloggal jelentkezem, amit szeretnék végig írni, és nem a közepén befejezni! Ez a történetem Norina Clark-ról fog szólni, akinek az élete, nem egy leányálom,a többit nem árulom el... Ha érdekel Norina története tarcs velem!:) Íme a bevezető.
Ölel titeket:Petra ♥
Ölel titeket:Petra ♥
A kisgyerekek mitől félnek általában? Szellemektől,szörnyektől,a Mumustól,a sötétségtől és megannyi dologtól. Mikor én voltam gyerek,csak egy dologtól féltem. Engem soha nem ijesztett meg a sötétség,életemet egy dolog kísérte végig, ami most sincs másképp. Csak az apámtól félek. Kiskoromban máshogy volt,vagy nem? Nem tudom milyen normálisnak lenni. Mindig elbújtam,de ő folyton megtalált az én kis búvóhelyemen. A végtagjaim remegtek és a gyomrom görcsbe rándult,mikor meghallottam,hogy hevesen tapossa a lépcsőfokokat. Benyitott a szobámba és kiabált. Mindenféle csúnya szavakkal illetett és a hajamba is belekapott. Mindig éreztem az alkoholnak tömény, bűzös szagát. Elsőnek normálatlannak tűnt,ma már tudom,hogy itt nálunk ez a normális. Éppen,hogy nyomok 40 kg-ot,19 évesen a hegek a karjaimat csúfítják és belülről rohadok. Igen ez vagyok én Norina Clark,és ebben élek már 16 éve. Hogyan is félhetnék vagy félhettem gyermekként a sötétségtől,mikor benne élek?
